art by Ildy

Tökéletes szülő nincs. De jobb szülő minden egyes nappal lehetsz. Avagy tíz lépés a feltétel nélküli szeretet felé.

 A legtöbbünk számára egyértelmű, hogy a gyerekek békében, feltétel nélküli szeretetben tudnak egészséges fejlődni (mind fizikai, szellemi és lelki értelemben). Mi szülők - van, aki tudatosan, van aki kevésbé- de mindannyian arra törekszünk, hogy ezt meg tudjuk nekik adni. De vajon tudunk-e olyat adni nekik, ami bennünk nincs meg? Ha feltétel nélkül akarod szeretni a gyerekedet, ha békét és harmóniát szeretnél teremteni köré, először is magadat kell szeretned, elfogadnod és békében élned önmagaddal!

Persze ezt nehéz annak, akinek ilyen-olyan oknál fogva nehéz gyerekkora volt, vagy olyan trauma érte az életben, ami alapvetően ingatta meg a személyiségét. De szerintem sajnos sokan vannak olyanok is közöttünk, akiknek bár nem sok objektív okuk van rá, mégsem tudják maradéktalanul szeretni magukat.
Attól mert nem szereted eléggé magadat még lehetsz jó szülő! Sőt! A szülővé válás segíthet abban, hogy magadat is jobban megszeresd, hiszen a sokkal többet megteszünk a gyerekünkért, mint magunkért, nem igaz? Minél jobb szülő leszel, annál pozitívabban gondolsz önmagadra, annál jobban szereted magadat, így aztán annál jobb szülő akarsz lenni. Ez a pozitív ördögi kör.
Persze ehhez tenni is kell valamit.
Sokat.
Mégpedig napi szinten!
Bizony gyakorolni kell, mint a futást, de ha elég kitartó és céltudatos vagy bizony látható eredménye lesz a lelki fejlődésednek – éppúgy, mint a futásban: először 500 méter lefutása is csak lihegve sikerül, de ha nem adod fel és küzdesz érte, egy év múlva már a félmaraton startvonalánál állhatsz…
Íme néhány tipp, ami a segítségedre lehet ezen az úton:

1. Fogadd el, hogy emberi lény vagy, azaz nem vagy tökéletes!
Őszintén szólva nem tudom, hogy a mai világ miért sugallja azt, hogy akkor vagy csak jó, ha mindenben tökéletes vagy. Ez akkora becsapás!Mindannyian tudjuk ezt, mégis hajlamosak vagyunk bedőlni neki. Nem! Nem baj, ha néha hegyekben áll a mosatlan otthon, mert inkább a gyerekeiddel játszol. Sőt! Az sem baj, ha azért van otthon rendetlenség, mert pihenésre van szükséged, és inkább leülsz egy jó kis filmet megnézni! Nem lehetsz tökéletes, ne is próbálj azzá válni! A gyerekeidnek kipihent és (önmagát is!) szerető anyára van szükségük, nem patyolat otthonra! Figyeld meg, hogyan “beszélsz” magadhoz. Ha azt veszed észre, hogy kritizálnád vagy szidnád magad azért, mert valamit nem csinálsz elég jól, állj meg egy pillanatra, és koncentrálj arra, hogy ne a tökéletességre hanem szeretetre, harmóniára törekedj!

2. Fogadd el, hogy a szüleid is emberi lények, azaz ők sem tökéletesek!
Gyerekkorban és  pláne tinédzser korban az ember olyan könnyen kritizálta a szüleit: ”én ezt biztosan nem így fogom majd tenni a saját gyerekeimmel”, “hogy lehetnek ilyen maradiak?!”, “miért nem tudnak a koromnak megfelelően kezelni?!” Ismerős? Hát persze. De egy dologban biztos vagyok: akármilyen nevelési bakit is követtek a szüleid, akármennyire is egyértelmű most, hogy mi a jó a gyereknek, a te szüleid minden tőlük telhetőt megtettek, hogy neked jó legyen. A legtöbbet adták, amijük volt. Szerettek teljes szívvel. Az pedig, hogy nem állt rendelkezésükre annyi tudás a gyereknevelés témakörében, mint most, az nem az ő hibájuk. Ilyen volt a kor. (Pl. minket még három óránként szoptattak anyáink, akár bőgött a gyerek, akár nem, ma már igény szerint szopiznak a babák.) Tehát fogadd el, hogy a szüleid mindent megadtak, amit csak tudtak, engedd el a gyerekkori sérelmeidet és örülj annak, ha úgy érzed, te még többet tudsz adni a saját gyerekednek!

3. Gyógyítsd meg a lelked!
Igen, tudom, van akinek sokkal komolyabb lelki sérülései származnak gyerekkorukból, mint egy átlagos embernek. Van, akinek a szülei tényleg nagyon romboló hatással voltak a gyerekük  fejlődésére. Akkor is neked kell meggyógyítanod magadat! Legyél bátor és nézz szembe a helyzettel! Vonulj félre, figyelj csak magadra és éld át újra, milyen volt annak a megsebzett gyereknek lenni. Igen, fájdalmas az emlékezés, de ha újra átéled a történteket, és most már felnőtt fejjel ki tudod jelenteni, hogy az a sebzett, sértett gyerek is szeretetre méltó, egyedi, megismételhetetlen, fontos és szerethető, akkor meg tudsz bocsájtani. Még ha időnként fel is bukkan aztán a düh, vagy szeretetlenség, már meg tudod fogni az érzést és tudatosítani magadban, hogy az a sértett gyerek már nem te vagy! Nem kell az ő reakciói szerint cselekedned. Bocsáss meg másoknak, bocsáss meg magadnak és a gyereknek, aki voltál. Lélegezd be a fájdalmat, tartsd bent, nézz vele szembe, majd ereszd útjára. Könnyebbülj meg! 

4. A szeretetet nap, mint nap gyakorolni kell!
Bizony, mint bármilyen izmot, ha fejleszteni akarsz, a szívedet is napi szinten edzeni kell. Ha tehát azt veszed észre, hogy negatívan viszonyulsz a gyerekedhez, önmagadhoz vagy bárki máshoz, állítsd le a folyamatot és próbálj meg valami szerethetőt találni az illetőben (bizony önmagadban is!) Mindenkiben van szerethető, a gyerekeidben a legkönnyebb megtalálni ezt. Gondolj csak bele, felhúznak a gyerekeid a játszótéren, mert szófogadatlanok vagy rendetlenek, te egyre mérgesebb vagy rájuk, negatív érzelmekkel leszel töltött. Egyszer csak leesik a gyerkőc a mászókáról és megsérül – rögtön elpárolog a dühöd, csak óvnád segítenéd őt, csupa pozitív érzelem áramlik felé. Ne kelljen megvárni, hogy “véletlen” baleset történjen, hogy pozitívan viselkedhess a gyerekeddel… Ez igaz önmagadra is! És bárki másra is!

5. Törődj magaddal!
Ismerős az az érzés, amikor kipihent vagy és nyugodt, amikor olyan könnyű türelmesnek, megértőnek és vidámnak lenned a gyereked felé? Ezt bizony csak akkor tudod megtenni, ha a te tartalékaid sincsenek kimerülve. Nem adhatsz olyat, ami neked sincs… Úgyhogy tessék pihenni, töltekezni, energiát gyűjteni. Nem szabad, hogy a lista legvégére helyezd önmagadat az ablakpucolás és a főnöknek leadandó extra jelentések mögé! Miért? Egyrészt, mert ha te nem törődsz magaddal, akkor ki fog? Az élet túl rövid ahhoz, hogy az önmagunkkal való törődést (is) halogassuk. Másrészt meg mert a gyerekeid megérdemlik, hogy kiegyensúlyozott szülőt kapjanak. 

6. Olyannak szeresd a gyereked, amilyen!
Mikor megszületik a gyereked, elképzeled, milyen fényes jövő áll előtte: híres sportoló lesz, tehetős üzletember, megbecsült kutató, tanult, okos, sikeres ember válik majd belőle. Aztán jön a valóság: a gyerek kétballábas és még tanulni sem szeret igazán… Ha képes vagy lemondani az elvárásaidról, ha nem az elvárásokhoz vagy másokhoz mérni a gyerekedet, hanem olyannak elfogadni és szeretni őt, amilyen, a legtöbbet adod neki: a féltétel nélküli szeretetedet! Ez a legnagyobb útravaló, amit adhatsz neki az életben. Próbáld meg az ő szemüvegén át látni a világot, és máris könnyebben megérted a tetteinek, gondoltainak az okát.
Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy így is híres ember lesz belőle, hiszen Einstein sem szerette az iskolát…

7. Feltétel nélküli szeretet tűzön-vízen át
Persze, olyan könnyű megértőnek és szeretőnek lenni, ha a gyerekeid jól viselkednek. Ha minden rendben van. De mi van akkor, ha konfliktusok vannak? Hogyan legyek szerető anya, ha szemtelen vagy agresszív a gyerekem, és legszívesebben eljárna a kezem?! A düh és a sértettség soha nem jó szülői magatartás. Indulatból soha nem sül ki semmi jó. Nekem, mint szülőnek, felnőtt embernek kell tudnom kezelnem a dühömet (akár úgy, hogy elvonulok és egy párnán töltöm ki a mérgemet) de soha ne a gyerek felé irányuljon! Szeretettel, türelmes, egymásra figyelő beszélgetéssel oldhatók meg a konfliktusok. De persze ez nem könnyű!! És ha nem sikerül elsőre, ne add fel, ne ostorozd magad (tudod, nem vagy tökéletes), hanem próbáld meg újra és újra!

8. Állj ki a gyereked mellett! Mindig!
Követtél már el nevelési hibát? Képzeld én is. Sőt, mindenki! Nem baj, a hiba nem baj, ha tanulunk belőle, levonjuk a megfelelő következtetéseket és a későbbiekben ezeknek megfelelően tudunk cselekedni! (Egyébként ezt a mondatot kiírnám minden egyes iskolai tanterem falára…). Nem baj, ha nem úgy alakul egy helyzet a gyereked számára, ahogy szeretné, nem baj, ha mérges, szomorú, sebzett – ha mindig ott állsz mellette és biztosítod őt a feltétel nélküli szeretetedről. Tudod mit? Sokszor lesz az életben még szomorú, csalódott és mérges, ezek a gazdag érzelmi élet kellékei. Ha képes vagy elfogadni, megtapasztalni, majd  elengedni őket, csak gazdagabbá teszik a lelkedet.

9. Légy példa a gyereked számára
Most is, mint oly sokszor igaz, hogy a  szülői példa a legbeszédesebb: ha azt látja a gyerek, hogy anya/apa fontosnak tartja magát, van önbecsülése, azaz becsben tartja magát, akkor akaratlanul is, minden beszéd nélkül átveszi ezt az attitűdöt. Viszont az ellentéte is igaz: ha mindig a fontossági sor végére helyezed magad, a gyereked is ezt fogja tenni magával. Viszont ha neked rendben van az önbecsülésed, ezt fogod sugározni a gyereked felé is. És akarhat-e a szülő többet, hogy magabiztos, helyes önértékeléssel bíró gyereke legyen?

10. Gyakorolj minden nap!
Fogadd el: nincsen tökéletes szülő. De jobb szülővé válhatsz a nap minden egyes percében. Csak figyelned kell önmagadra, a reakcióidra, a motivációidra. Légy tudatos: tudd, mit miért teszel. Válaszd mindig a szeretetet! De ne csak a gyerekeid felé, hiszen az legalább olyan fontos, hogy önmagadat is így szeresd. Nem könnyű ez az út, de mindig csak kis lépésekben gondolkodj. Mindig csak egy kicsit tegyél, hogy jobb szülő lehess, aztán pár hónap múlva azon kapod magad, hogy akkora távot megtettél, hogy ha felnézel észreveszed, már teljesen más környéken jársz, mint előtte.
Jó utat!
írta: Hanula Erika